2015. szeptember 23., szerda

1. szülinap


Mi kell egy jó szülinapi bulihoz?

1. egy téma! - majdnem hogy adott volt, mert cica lázban égünk, nagyon nagy barátság van a gyerek és a cica között, az első szavak egyike volt a cica. A játékok közül is az állatokat keresgéli és gyűjti össze. Ezért azt találtuk ki, legyen "country" buli, azaz farm téma, pajtában, állatokkal.

2. színkombináció! - sokat vacilláltam a piros kockás és a rózsaszín között, de nagyon szerettem volna egy kis rózsaszínt. Így maradt a rózsaszín- barna kombináció.

3. na és a kiegészítők! - elterveztük a berendezést, hogy fa evőeszközöket szerzünk és színben passzoló tányérokat, poharakat. Mivel Olivija sem jár még, és a kis barátai közül sem sokan, ezért szénabálákból alakítottunk egy járókát. Kisasztal rajzoláshoz, csúszda stb. pompomokat saját kezűleg készítettük Olivijával, tényleg nagyon egyszerűek, költséghatékonyak és mutatósak.

4. egyszerű, de témába vágó desszertek!
- kukac a sárban : csokipuding, oreokeksz törmelék, rajta gumicukor kukac.
- almarózsa: levelestészta, almaszeletek, fahéjascukor, rózsába tekerve.
- cupcake: banános ízben, műanyag állatokkal a tetején, akik a fű színű mascarpone krémben állnak.
- popcorn színes kiegészítőkkel
- nyalóka
- cokkies
- mályvacukor saslik
- disznó takaróban: virslidarabok kelttésztában sütve
- nachos mindenféle mártogatóssal
- répa és zökdségek mártogatóssal

5. jófej emberek!
összességében nagyon jól éreztük magunkat, előre főztem chili con carnet és grillcsirkét vettünk salátákkal. így nem kellett közben eszeveszetten sürgölődni. 3 órán keresztül tartott kb 40en voltunk. A tortát a keresztanya sütötte, gyerek tiramisu, nagyon nagy sikere volt. Pudingos, kakóban áztatott babapiskóta, banánnal. mutatós és finom és szívesen ette mindenki. persze cica volt a tetején :D

Mostmár beszéljenek a képek.








2015. május 13., szerda

szüléstörténet

Sokan vártatok már erre a beszámolóra. Az igazság hogy még frissében megírtam, csak nem nagyon terjesztettem széles körben... A kiírt dátum után még jóóó sokáig vártunk végre a bébi érkezésére, akkor még mindig nem tudtuk, kit is várunk valójában - fiú vagy lány. Ez sajnos sok kellemetlen vizsgálattal járt, 2 naponta. ezeket nem annyira szerettem. Az állapotot viszont nagyon élveztem. Ha rajtam múlt volna még hónapokig ellettünk volna kettecskén a bébivel. De sajnos ezt nem engedték az okos emberek :) Egy héttel a kiírt dátum után, vasárnap egy nem túl kedves dokival való kontroll élmény után azt se tudtam miért imázzak: 
- hogy magától még aznap induljon meg a gyerek, viszont akkor ehhez a dokihoz kell visszajönnünk
- vagy hétfő reggelig bírja ki

Lépcsőztünk meg minden, de csak nem indult el magától, úgyhogy aludni tértünk az utolsó kettesben töltött vasárnapunkon. 4:50 kor csörgött az óra, nyomtunk még egy szundit 5ig, aztán felpakolva magunkat és az összekészített cuccokat elindultunk a kórházba. Kavarogtak a fejembe a gondolatok, miért erőszakolják ki belőlem ha nem akar még jönni, mennyire hosszú lesz így stb. Talán mindenkiben él egy elképzelt kép, hogy ébreszti a férjét az éjszaka közepén mert elfojt a magzatvíz...
6ra megérkeztünk, meg is kaptunk egy kedves szülésznőt aki rögtön ki akarta paterolni az embert dehát mondtam hogy  a nyelv miatt nem ártana ha a közelben lenne. ruha csere,  CTGre fel, közben adatbekérdezés: mikor menstruáltál először? ki a franc emlékszik... mikor volt az utolsó? persze hogy arra mindenki emlékszik, milyen nagy nap volt mikor kiderült, hogy az az utolsó! 
Teljes zártság volt még 8 órakor is. Átslattyogtunk a szülőszobába, addigra már az embert is visszaengedték, szépen beöltözve, és elvittek a 3. szobába. Akkor megint ctg-re fel és megkaptam az első infúziót. Csodák csodájára máris 2 perces fájásaim lettek. Keringett a fejembe az összes tanács, ki hogyan bírta ki a fájásokat, légzési gyakorlatok, mindenféle, de végülis egy saját Rubint Rékás módszert alkalmaztunk: szapora légzések közepette az ember nézte az órát, és folyamatosan mondta hány másodperc van még hátra (végig 50 sec-ig tartott egy fájás) szóltam mikor jön és akkor elkezdtük a visszaszámlálást. Már csak 20!! Már csak 10!!! és akkor pihenés...
Az első pár órában ült mellettem fogta a kezem és masszirozott, én pedig oldalra fekve számoltam és lélegeztem.  Arról nem tudok beszámolni, miket adtak be, mert fogalmam nem volt róla és nem értettem. Azt tudták hogy epit nem kérek, mert arra előre fel kell jelentkezni. Valami enyhe fájdalomcsillapito szurit kaptam, de az semmit se változtatott. Sokszor gondoltam közben hogy ezt nem bírom végig csinálni, aludni akarok vagy elájulni. Ha nincs mellettem a férjem, talán kisétálok :)
A nővérem mondta, hogy egyszer jön majd egy fájás, amikor érzed hogy már nyomnod kell, onnantól kezdődött a kitolási szakasz. Egy pár fájást még várni kellett, de mikor ez letelt, akkor indult be a buli, kipakolták a szülési csomagot, bevonult egy szekér ember, nőgyógyi, diákok, egyéb érdeklődők, akik szerették volna tudni fiú lesz vagy lány ( kómásan aláírtam valami papírt hogy diákok bejöhetnek, akkor már ki a  francot érdekelt ki van ott vagy ki nincs :D) Nem kötötték fel a lábamat, hanem nekem kellett tartani, ez jó tipp volt mert tényleg egyszerübb volt tolni. Az ember a tarkómat nyomta és borogatott közbe. Összesen két fájás kellett, két tolás, az alatt ki is bújt. Ezt a részt élveztem a legjobban, nagy levegőt kellett venni, és nyomni erősen... arra gondoltam közbe, valami haszna volt a 12 évi éneklésnek, kell a tüdő kapacitás. Három dologra nagyon emlékszem ezekből a percekből:
- ahogyan a bébi kezeit kihúzta a szülésznő
- arra gondoltam közbe hogy mindenki nézheti ahogyan a gyerekem megszületik én innen fentről meg nem látok semmit. 
- anyának dupla akkora ajándékot veszek anyáknapjára...

Az ember ott mondogatta, csak ügyesen, egy óra előtt meg kell lennie a gyereknek. Egy utolsó tolás,  és már ott volt a hasamon, a csodaszép bébi. Mitja zokogva mondta a fülembe, kislány, kislányunk van, és akkor én is sírtam már... ott fogta az ujjamat Olivija, az első perctől. Apa és Anya lettünk Igazi dívaként lépett ebbe a világba, nem sírt fel, hanem egyszerűen közölte hogy itt vagyok és kakilt egyet :) A szülésznő a mostmár apa kezébe nyomta az ollót és apa elvágta a köldökzsinórt. 

Volt 4 óránk együtt hármasban a szülőszobán, hogy felfogjuk mindazt ami történt. Ott feküdt a kis csomag a bal kezemen, ügyesen szopizott, aztán totál kidőlt. Csak nézegettük, az se érdekelt, hogy már nem érzem a kezemet. Csak egy kis vízre vágytam. Apa segített lezuhanyozni, életem legnehezebb mozgás kombinációja volt. 
A szülés alatt végig zokni volt rajtam, egyrészt nem éreztem magam annyira meztelennek tőle, másrészt nem akartam hogy egy vádli görcs még beköszönjön itt két fájás között. 
Miután felkerültünk a szobába, és apa elment, csak ültem az ágy szélén, nem mertem lefeküdni, mert nem voltam benne biztos hogy fel tudok kelni. Az egyik legnehezebb dolog a lélegzés volt nekem! Lehet viccesen hangzik, de eltünt  a has, amibe a nagy levegőt vettem eddig, és úgy éreztem nincs hova vennem a levegőt. Ültem az ágy szélén, néztem, néztem, próbáltam lélegezni. 
Azóta ha kismamát látok az a gondolatom, hogy hála Istennek mi már kész vagyunk és minden rendben ment. Emberi számítás szerint gyorsan és könnyen, 5 óra alatt. Azért nem mondom, hogy pikkpakk de könnyű volt, de nagyon boldog vagyok, hogy része lehetek ennek a családnak, láthatom hogyan válik a férjem apává, hogyan növekszik a kislányunk, hogyan tanul új dolgokat. Teljesen átalakul az ember élete!! Teljesen!  Isten most ránk bízta Oliviját és csak remélni tudom, hogy nem hiába.

2014. szeptember 7., vasárnap

Szerelmes újrahasznosítás

A történet lassan 7éve kezdődött, mikor gyermekem apjával menthetetlen szerelembe estem... Abban a pillanatban,mikor éreztem hogy el vagyok veszve teljesen, éppen egy bizonyos kockás ing volt rajta. Utána még sokat hordta, az első közös képünkön is abban volt. 
De eljött annak az ideje, hogy selejtezesre  kellett ítélni... Már akkor félre tettem azzal a céllal, hogy egyszer felhasználom valamire. 
Most eljött ennek az ideje is, hiszen mindjárt megszületik első közös gyerekünk!! Sok-sok pinterestes inspirációt végig néztem és felkerestem az újrahasznosítás mesterét , kedves nővéremet hogy segítsen benne. Így született meg (unokahugom által el is nevezve) Ròzi maci! 

Gomb szemei csak ideiglenesek de hihetetlen boldog vagyok hogy időben sikerült, így már a kòrházba is vihetem magammal hogy mihamarabb össze barátkozzanak! Kedves férj persze nagyon megvolt hatva, hogy ilyenformán újrahasznosítottuk szerelmük egy kis darabkáját! 

2014. augusztus 23., szombat

Mit vigyek a kòrházba?

Sok listát kaptam és gyűjtöttem össze, aztàn leültem és készítettem egy összesitést aztán kiegészìtettem mások személyes tapasztalataival. Második lépésként megvettem a hiányzó elemeket és aztàn már nem maradt más csak a pakolás.
Sokáig halogattam időnyerés céljából... miota itt áll előttem a kész táska lebeg a fejem felett a gondolat,hogy mostmár bármikor indulhatunk! Több szempontból nyugtatóbb lenne, ha lenne egy belépő kártya egy bizonyos időpontra. Tudnám itt az idő és indulás. Csak felmutatnám a kártyát és kezdődhet is a nagy utazás. Addig marad a korábban már emlitett "első menstruációs dilemma" : vajon tudni fogom-e hogy na igen ez a magzatviz! Nincs mese menni kell! Vagy elhibáztam hogy nem élek azzal a csodás találmánnyal, ami kimutatja ha már szivárog? Na majd utólag erről is beszámolok :)
Tehát vissza a listához... a pakolás sem ment egyszerűen ugyanis a szőrös gyerek azt gondolta segìt és pontosan körültekintően elhelyezkedett a listámon... kedves!
Megosztom veletek, hátha valakin segít majd a későbbiekben.
-iratok, terhes kiskönyv, házassági anyakönyvi
- 2 kis törölköző
- 2 nagy törölköző, sötét szìnű
- 4 szoptatós melltartó
- melltartó betét
- 4 ha lehet előlgombos hálòing (kórhàzanként változik, hogy kelle)
- köntös
- zuhanyzós és sima papucs
- tisztálkodási szerek: utazó mini méreteket szereztem be ezekből dm-ben
- nedves wc papír + ülőke papír
- zsebkendő
- gigabetét
- garmastan mellkrem
- zizipárna (uszogumi) ha nehezen menne az ülés
- nagy csomag egyszerhasználatos bugyi + haslefogó bugyi
- zokni
- olvasni való
- ipod es szemellenző
- mobil es töltő
- innivaló és ropi és szőlőcukor
- konyharuha
- extra nylon zacskók
- gyereknek a kórház által előirt dolgok (van ahol kell minden ruha pelenka, nekünk semmit nem kell csak hazavivős ruha)
Na ìgy áll össze a csomag. Alig várom hogy már hazafelé pakolhassuk az új "kis csomagunkat" :)

2014. augusztus 15., péntek

szortír

Nem gondoltam volna, hogy a gyerekvárás egyik legnehezebb pontja a ruhák elrendezése (és a kimosásnál még nem tartunk). Persze mindenki szerint a lényeg, hogy egészséges legyen a bengabébi, ami így is van, de ha csak egy icikepicikekicsit is mutatott volna valamit magából, akkor feleennyi rendszerezési mód lenne. Innen onnan, mindenhonnan kaptunk ruhákat és ma rávettem magamat hogy a káoszból találjunk kiutat.
Nézzük az első lépést:

1. Rendezés cm alapján:  és akár hiszitek akár nem, ezen a képen már van egyfajta rend :D



4 méret alapján válogattam szét őket: 56, 62, 68, és afelett
- bodyk polók
- nadrág 
- pulcsi csoportokba. A legnagyobb méretet még félre tettem mert arra jóideig nem lesz szükség. Na és akkor jött a neheze. 

2. Rendezés típus alapján: a nadrág, pulcsi egyértelmű úgyhogy a nagymunka a vegyes kupaccal volt. Tehát szétválogattam a bodys tömeget: 
- hosszú ujjú-hosszú lábú, 
- hosszú ujjú de lábatlan,
- rövid ujjú lábatlan
- rövid ujjú pólók
- hosszú ujjú pólók

3. Rendezés típus és nem alapján: mert hát a Pretty girl feliratú bodyt csak nem adhatom rá a fiamra ha úgy alakul... érdekes, hogy sokkal több esetben fiúsat ráadnám lányra is, így pár helyen nem volt szükség külön fiú oszlopra. Így 3. lépésként a következő csoportok születtek:
- semleges hosszú ujjú-hosszú lábú
- lányos hosszú ujjú-hosszú lábú
- semleges hosszú ujjú-lábatlan
- semleges rövid ujjú-lábatlan
- lányos rövid ujjú-lábatlan
- fiús rövid ujjú-lábatlan
- semleges rövid ujjú pólók
- lányos rövid ujjú pólók
- semleges hosszú ujjú pólók
- lányos hosszú ujjú pólók


Miután mindezt 3 méretben megcsináltam és még szociológiai tanulmányt is készítettem magamban, miszerint a nemi identitásra inkább a 62es mérettől tesznek igazán hangsúlyt a boltok, na akkor bejött a kedves férjem és megkérdezte, hogy mindezt nem a mosás után kellett volna elvégeznem? 

2014. augusztus 14., csütörtök

Csend

Ez egy ilyen nap... halkan esik az eső, szinte sötét az égbolt és minden olyan csendes. Csak mi ketten vagyunk... az utolsónapok ebben a közelségben , az utolso napok amikor még felügyelhetem a gyerekem minden mozdulatát. Mikor még szinte csak velem van kapcsolata és nem jàr kézről kézre vagy nem indul el a sajàt làbàn. Különlegesek ezek a pillanatok. A szőrös gyerek itt kuporog a làbamnàl csendben szuszog semmi nyávogàs. Ő is érzi hogy ez egy ilyen csendes nap lesz... néha ilyen is kell mielőtt még siràstól lesz hangos a ház. Még kellenek ezek az utolsó különleges napok.

2014. április 19., szombat

félidő

MA elérkeztünk a babavárás félidejéhez. Sokszor eszembe jut, hogy már csak egy kicsi és szülés, olyankor frászt kapok, de arra gondolok, hogy rengeteg nő megcsinálta már előttem, reméljük menni fog. 
A papírforma szerint,már kellene érezni a bébit, sokszor minden pillanatban arra gondolok, hogy felismerem-e vajon az érzést??? Felismerem-e ha ő rugdos?? Persze mindenki azt mondja, hogy tudni fogom ha itt az idő, mégis próbáltam a legmegfelelőbb hasonlatot találni arra, hogy ez milyen jellegű aggályom. 
Az első menstruáció jutott eszembe :) Emlékszem ahogyan Anya elmagyarázta, hogy mi lesz és én minden bugyiba ragadt piros cérnaszálra azt hittem hogy na megjött és rohantam pánikba esve. Persze hogy amikor valójában megjött akkor rájöttem, hogy jaaaaa hát ez nem egy cérnaszál, na de addig!!! 
Szóval most a "cérnaszál"-nál tartok és talán ez is olyan lesz, ha kopogtat bentről, akkor nevetni fogok mennyire egyértelmű is ez, de addig is marad a feszült várakozás :) 


2014. március 19., szerda

terhesteher 1.

Mikor az ember lányáról megtudják, hogy állapotos, az első kérdés mindig: na és vannak már rosszullétek?
Olyankor mindig azon gondolkodok, ha csak a hányással kellene megküzdeni... Nem is tudják az emberek, hogy azon felül még micsoda kihívások vannak?! Ezt persze sokszor csak a férj tapasztalja igazán, meg is kérem őt sokszor, hogy ne hagyjon el e miatt.

A számomra legmegszokhatatlanabb teher:  házisárkány effektus 
Hihetetlen gyorsan fel tudom húzni magamat és egy pillanat alatt vitába kezdek bárkivel, amit persze meg is nyerek általában, és ez se mindig pozitívum. A tolerancia szintem hihetetlen alacsonyra került, pedig alapból jól viselem a nehéz embereket. Az irodában is figyelmeztettem egy idő után mindenkit, hogyha nem szeretne kihozni a sodromból, akkor inkább ne piszkáljon. Ez szlovénul nagyon viccesen hangzik, és már mindenki nevet, mikor annyit mondok : Ne bucelj!

remélem minél hamarabb elszáll ez a hormon hullámvasút :) addig is remélem nem tesznek ki itthonról... ;)

2014. február 27., csütörtök

kezdetek

Annak ellenére, hogy már igazán vártuk Isten válaszát imáinkra mégis nagyon meglepett  a pozitív megerősítés. Otthon voltunk látogatóba a családnál és már útközben éreztem, hogy ez megint nem a mi hónapunk lesz még mondtam is az embernek. Hazainduláskor mégis megcsináltam egy tesztet, de hoztam a jóformámat, magam sem tudom, hogy én rontottam el valamit vagy selejtes darab volt, de nagyon lassan akart megtelni a folyadékkal a kis ablak. A gyakorlott tesztelők biztosan értik :). Mivel nem volt időm kivárni, csak eltettem a táskámba és pár órával később rápillantva a kocsiban döbbentem le, hogy ez bizony egy nagyon erős pozitívat mutat! útközben szereztem még két megerősítő csíkot, mikor pihenni megálltunk és egy perc sem kellett a kisablakoknak máris jelezték, hogy egyel többen megyünk haza a kocsiban...
Az út eddigi és hátralévő részét végigaludtam és ettől a szenvedélytől azóta sem tudok megszabadulni. Egyértelműen hordozza a gyerek a kielégíthetetlen alvásigény génjeimet... Este lefekvéskor érkezett el az idő, hogy Apának is felnyissuk a szemét, már egy ideje tartogattam az éjjeliszekrényem fiókjába egy "APA" colát, úgyhogy egészen egyszerűen odanyújtottam neki: "Tessék, hoztam neked colát." Nem nagyon tudta mire vélni, hogy éjszaka akarom leitatni, mire meglátta a feliratot és könnyes szemmel megkérdezte, hogy akkor ez azt jelenti??? Elő is kaptam a 3 kisablakot és együtt örömködtünk felette. Nem gondoltam volna, hogy már hárman köszöntjük az újévet, hála érte. 

2013. november 11., hétfő

az élet része

Nem kerülhetem ki, hogy arról is írjak Nektek, hogyan telnek a mindennapjaim gyakornokként. Napról napra megbizonyosodom arról, hogy a világ egyik legnehezebb szolgálatát vettük a nyakunkba, ami mégis nap mint nap tele van csodákkal! de tényleg!! én már csak nevetek magamban, mikor Isten mindig meglep minket valamivel. tényleg nagyon jófej! 
 De az élet nem habostorta, ahogy édesapám szokta mondani, és ebbe az is beletartozik, hogy nem csak az emberek örömeiben veszek részt, nem csak keresztelünk és esketünk, hanem a halál is része az életnek és a munkának is. Sok évbe telt, mire sikerült azt elérnem, hogy érzelmileg kívülállóként tudjak ott állni a sír mellett. Mindig, mikor a temetőben felveszem a Luther kabátom, azért imádkozom, hogy azok az emberek akik itt lesznek, és életük egyik legfájdalmasabb pillanatát élik át, meghalljanak valamit, megértsenek valamit, Istennél találjanak vigaszt... 
... hogy miért fogalmazódott meg bennem ez a mostani bejegyzés? Mert pénteken egy ünnepségen vettem részt és egy nagyon kedves fiatal nő odajött hozzám és kedvesen bemutatkozott, elmondta, hogy szeptemberben temettem a nagynénjét. És ez nagyon szíven ütött. Nyilván nem jegyezhetek meg mindenkit egy temetésről, nem beszélek ott mindenkivel személyesen, de ők ott a másik oldalon igenis megjegyeznek! Hiszen az életük részévé váltam!A legnagyobb fájdalmaik része lettem, én mondom el, hogy porból lettünk és porrá leszünk,  vagy akár élünk, akár meghalunk Krisztuséi vagyunk, vagy hogy aki hisz Őbenne, ha meghal is él.... Mikor majd bejön az irodába vagy a templomba a néni a tegnapi temetésről, rám néz és emlékezni fog : ő temette el a férjemet, akivel 54 évig házasságban éltem.   És ez most már így lesz!

2013. november 10., vasárnap

glass holder rake

Van az új kis otthonunknak egy pár része, amelyeket különösen is szeretek. Sok időm volt kutakodni az interneten mindenféle inspirációk után, amit jól megmutatok az uramnak és jól megcsinálja :) Így született meg a kanalas villás akasztónk, az ő elmondása szerint, minden féle dologgal felszerelve, amit otthon lehet találni, és a másik a gereblye pohártartó, amihez a gereblyét nagymamámtól örököltem.

 Hogy tetszik nektek?



home

A nagy átalakítás végére értünk. Már amit erre az időszakra beterveztünk. 
Ahonnan indultunk.... egy alig élő parasztház, tele mindenféle lommal. Mikor először beléptem, éreztem, hogy ez a ház már szinte halott, nem tud lélegezni attól a sok tehertől, ami a sok évnyi változatlanság eredményezett benne. Mikor első fázisban mindent kipakoltunk belőle, éreztem hogy na most jön a nagy levegő vétel. Csodás időszak volt ez a házfelújítás, a folyamatos készülődés, látni a férjemet, ahogy készíti elő az otthont számunkra, gazdálkodás anyagiakban, erőben, mellette rengeteg munka. Igyekeztem minden pillanatát kiélvezni, mert szerintem ennek is megvan az ideje. Isten egyik legnagyszerübb ajándéka pedig az, hogy olyan sokáig nagyon szép időnk volt, így tovább tudtunk dolgozni, később kellett befüteni. 
Mivel mikor hazaértünk Németországból, nem terveztük, hogy egy házat fel kell újítani, ezért mindent igyekeztünk magunk megoldani. Tényleg egy ezermesterhez mentem feleségül, mert szinte mindent egyedül meg tudott csinálni. Amikor pedig mester kellett, hívtunk, volt hogy heteket vártunk, mire el tudott jönni. 
A legszükségesebb teendők, amiket elvégeztünk: kitakarítás, fal kijavítása, padló kijavítása, festés, konektorok, konyha gipszkartonozás és laminálás, festés mindenütt, na és a rengeteg felgyülemlett kincseink elhordása és berendezés. Nagyrészt mindent használtan szereztünk, nagyon jó áron, ami még hiányzott a bútorok közül, mosogatótálcát és mosdó kagylót stb. A konyhapultot pedig az ember készítette a nagybátyjával. nagyon szépen megcsinálták. Hoztam nektek pár képet, milyen volt és milyen lett. 
Mióta kettesben élünk, mióta visszajöttünk Szlovéniába, sokat változott az életünk, rengeteg sok csodát élünk át nap, mint nap.
 Én nem megyek sehova, itt leszek és mesélek nektek, amilyen gyakran csak tudok :) 









2013. október 8., kedd

tanú felkérő

röpke sok éves késéssel megosztom veletek a tanú felkérőt, amelyet én készítettem. Az az apropója, hogy legkedvesebb legidősebb nővéremnek ma van a születésnapja és egyben ő volt a tanúm is. Sokáig nagy fejtörést okozott, milyen is legyen a tanúfelkérő a béna szövegek sokasága ellepi az internetet, ami természetesen csak a számomra idegen, nem kritizálni akarok ezzel senkit. Személyesebbre akartam venni a formát, hiszen valaki olyan lesz mellettem, aki már ebben a 24 évben is mellettem volt végig!!! Végülis ezen a vonalon indultam tovább és nemesen egyszerüen ez is lett a szöveg a végén: "Ha már úgyis egész életemnek tanúja voltál és mindig mellettem álltál, leszel a tanúm az esküvőmön is?"
Ehhez két közös képet választottam, az egyiken még úgyis áll mögöttem, mintha esküvőn lennénk, de az egy karácsonyi műsor volt és ő volt a tanárnénisúgógép én meg a kisangyal :)
Így született meg ez a kis képeslap, scrappes kiegészítőkkel. De régen is volt, boldog szülinapot ha olvasod mégegyszer és köszönöm, hogy vállaltad!